Az Eiffel-tornyot az 1889-es Párizsi Világkiállításra építették meg a francia forradalom századik évfordulójának emlékére. A tornyot a walesi herceg, később VII. Edward angol király nyitotta meg. Egy tervpályázatra benyújtott 700 javaslat közül Gustave Eiffelt egyhangúak szavazták meg nyertesnek. A fogadtatás később azonban nem volt ennyire egyhangú: 300-an írtak alá egy petíciót, köztük olyan személyiségek, mint Maupassant, Emile Zola, Charles Garnier a Garnier operaház tervezte, és az ifjabb Dumas, melyben az építkezés ellen tiltakoztak. 1909-ben csaknem lebontották, de végül megkegyelmeztek neki az antennája miatt, melyet akkoriban távíráshoz használtak. 1910-től a Nemzetközi Időjelző Szolgálatban kapott szerepet, majd a francia rádió és televízió is hasznát vette a magas szerkezetnek. Pályafutása során megélt furcsa dolgokat is: 1954-ben megmászta egy hegymászó, 1984-ben pedig két angol ejtőernyős ugrott le róla. 1923-ban egy újságíró biciklin kerekezett le első emeletéről. Egyesek azt állítják, hogy a lépcsőn ment le, míg mások szerint a torony négy lába közül egy lankásabb külső élén. Nehezen született meg ugyan, de mára teljesen elfogadták, és egyike Párizs jelképeinek. Az épület összeállításához ragasztó nem szükséges.