Lovage Leaf – Lestyán illóolaj
A lestyán a zellerfélék családjába tartozó, évelő fűszer- és gyógynövényünk. Perzsiából került a Földközi-tenger vidékére, majd a szerzetesek révén eljutott Európa középső vidékére is. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, apró sárgás-zöld virágait nyáron ontja. A növény minden része tartalmazza a különleges illóolajat, de általában a gyökeréből nyerik ki a legtöbbet, mely olaj igencsak drága, és erősen tömény, allergizáló hatású olaj, melynek bár értékesen az összetevői, mégis nagy elővigyázatosságot igényel a felhasználása. Az Essential Heal lestyán illóolaja a levelek lepárlása során kinyert esszenciális olajat tartalmazza, melynek fő hatóanyagai a monoterpén alkoholok. Minél naposabb helyen él a növény, annál több az illóolaja. Több ország gyógyszerkönyvében hivatalosan is igazolt a vizelet és szélhajtó hatása. Tőlevele fontos vitamin és ásványianyag forrás, nem véletlen, hogy a középkor óta megtalálható volt a szerzetesek kertjeiben. A júliusban, és augusztusban nyíló virágok, és levelek illata és íze is a petrezselyeméhez hasonló. Hazánkban „vegeta-növény” néven is ismert a lestyán, hiszen fő összetevője az ételízesítőknek, fűszeres sóknak, leveskockáknak és levesporoknak.
A konyhában a lestyán leveleket szárítva, vagy frissen is hozzáadhatjuk a húsleveshez, különleges ízt kölcsönöz neki, csakúgy, mint a főzelékeknek.
Az ókorban sokszor alkalmazták a lábszag, és egyéb rossz illatok elűzésére. A cipőkbe, csizmákba is betették szagtalanítás és fertőtlenítés céljából a leveleit. A XVII. században élt híres orvos, botanikus és gyógynövényszakértő, Nicolas Culpepper a magját tartotta a legfontosabb, leghasznosabb részének, és az ebből készített főzettel gyógyította a lázat és torokfájást. Nagy Károly, mintegy 77 növénnyel kapcsolatban rendelte el azok termesztését kolostorokban, és paraszti gazdaságokban. (Capitulare de Villis – Utasítás a királyi birtokok vezetőinek) A lestyán ezek között volt.
Körültekintéssel, és megfelelően hígítva alkalmazzuk!
